Első bejegyzés

 

Ezt a naplót a 10. születésnapomra kaptam a keresztapámtól, aki katona. Mielőtt elmentek Jarlaheimbe, odaadta és azt mondta, hogy ez egy különleges napló és, hogy vigyázzak rá.

Mostanra már a 15. életévemet is betöltöttem, vagyis pontosabban csak fogom. A jövő héten. És, ha már itt tartunk, mesélek magamról egy kicsit. Én Valedale-ben élek, a lehető legtávolabb Jorviktól, így nem tudunk találkozni Charlie-val (a keresztapám). Ez az egész hely nem nagy szám, főleg, hogy a közelében aligha találsz várost. Utaznod kell 16 kilométert ahhoz, hogy eljuss a legközelebbi településre. Valedale-nek van egy „melléktelepülése”, Valedale Lake. Itt nem sok mindent lehet találni, nem mintha olyan sűrűn járnék oda vagy bárhova. A szüleimnek megfordult párszor a fejében, hogy el kéne költözni, de hova? „Annyi jó lehetőség lenne, ahol munkát is kapnék… Például Firgrove-ban, Golden Hills Valley-ban vagy Silverglade Village-ben!” – mondogatja anyukám, mindig. A helyekről annyit, hogy mind messze vannak. Amint már említettem 16 (!) km-t kell utazni, hogy eljuss a legközelebbi városba. Van egy nagy térképem az országról, mi szerint Silverglade Village 100,7 km-re található délnyugat irányába. Golden Hills Valley hátborzongató egy hely. Amilyen képeket láttam róla… Ráadásul ott mindig sárgák a levelek, mintha ősz lenne, de még tavasszal is! És, hogy még fokozzam, a falu körül farkasok tanyáznak. Nem tudom, anya miért akar odaköltözni… Majdnem 230 km-re van innen, Valedale-től. Ja, és ha már itt tartunk, nyugatra. Firgrove-ról nem tudok sokat, egyszer sem voltunk ott. Legalábbis én nem emlékszem rá. Annyival jobb, hogy az van a legközelebb (16 km, délkelet). Azt mondják szép hely, nyugodt, és van a közelében egy istálló! Mindig is szerettem volna egy lovat! Vagy egy pónit. Remélem, hogy a szülinapomra kapok egy háziállatot, ha nem is lovat…

 

 

- Kislányom! Gyere vacsorázni! – szólt anya a konyhából. Becsuktam a naplómat, majd lementem. Terített asztal várt a kedvenc ételemmel: taco. Valamit akartak tőlem, előre éreztem. Miután mindenki helyet foglalt, nekikezdtünk a vacsinak.

- Jó étvágyat! – mondtuk együtt. Pár perc után következett anya szokásos beszéde. Már 6 napja ugyanott elkezdi, és végül a költözésnél lyukadunk ki.

- Milyen szép esténk van, nem gondoljátok? Sétálhatnánk egyszer vagy elmehetnénk kirándulni! Mit szóltok?

- Ez nagyszerű, szívem, de hová mennénk? Minden látványosság olyan messze van, bezzeg benzinkút egy se… - panaszkodik apa. Körülbelül annyira szeretne elköltözni, mint én. Szereti ezt a helyet, hiszen sok jó dolog köti ehhez a helyhez. Például, hogy itt születtem én. Ő mindig ezt mondja.

- Hát, nézhetnénk programokat az újságban! Biztos van pár az álláshirdetések mellett.

- Anya! Manapság az interneten szokás nézelődni… - okítottam ki anyát, na meg el kellett terelnem a szót a költözésről.

- Pedig pont itt van nálam egy – felállt, keresgélt a táskájában, amit mindig az előszobában lévő szekrényre tesz, majd előhúzott egy nagy papírköteget. Szétterítette az asztal azon részén, ahol nincsenek tányérok, majd mutatni kezdte.

- Látjátok? Itt van például a Vízesés Hétvége, egy csomó vízesést megnézünk, és még hajókázni is lehet a tengeren. …És ott van Jarlaheim mellet, így meg tudjuk látogatni Charlie-t is! – ez az ötlet nagyon tetszett, más programot nem is akartam látni, ez a tökéletes alkalom. Azért is akarok ennyire találkozni vele, mert elég közel állunk egymáshoz, mivel sokáig itt élt velünk.

- Nagyon messze van, Claire, sosem érünk oda. – panaszkodik apa megint.

- Akkor itt van egy másik, Firgrove-ban például Tanyasi Napok-at tartanak. Zoey megtanulhatná gondozni az állatokat. – ez az ötlet is jól hangzott, mivel, ha lesz lovam tudom majd gondozni. – De van ám több is. Moorlandban két hetes lovas tábor lesz, azt írja, van kölcsönbe is ló. Ez hogy tetszik?

- Oké, oda megyünk! – robbant ki belőlem azonnal.

- Remek ötlet, szerintem is. Így együtt vagyunk, Zoey-nak is tetszik… Szerintem ez legyen.

- Rendben, Bob, akkor megbeszéltük. Oh, és nézzétek, kétszer is megrendezik ezt a tábort! Augusztusban is lesz egy! Nem szuper?

- Igen, az. De én fáradt vagyok, úgyhogy megyek is aludni. Sziasztok! – gyors tempóban közeledtem a lépcső felé, hátha megúszom a mosogatást.

Úgy tűnt, hogy nem is figyelnek, csak az utazással törődnek, végül letusoltam és ágyba zuhantam. Talán, ha mégis költözünk, nem bánnám, ha Moorland-be. Ott legalább van egy csomó ló.

 

Második bejegyzés

 

3 nap telt el azóta, hogy először írtam a naplóba. Más sem jár a fejemben csak az utazás. Úgy volt, hogy holnap korán reggel indulunk, de helyette ma délután, azaz fél óra múlva megyünk. Nem tudom miért döntöttek így, de nem is érdekel. Minél hamarabb érünk oda, annál jobb.

Azt a fél órát alvással töltöttem, és azt álmodtam, hogy egy gyönyörű sárga andalúzon lovagolok egy völgyben, aztán a lejtő után feltűnik a ménes, és olyan szép volt!

Aztán apa felkeltett, hogy indulunk, és a kocsiban is tudok még aludni. Pedig épp azért aludtam most, mert a kocsiban nem akarok. Szeretném látni a tájat, és néhány ménest, hátha feltűnnek valahol.

 

Az autóban nem írtam, de nem is bírtam volna, mert néhol az út elég göröngyös volt. Láttam magunk előtt a várost, és magát a Silverglade Kastélyt is! Magasabb, mint hittem… Ezután befordultunk Silverglade Village-be, pedig azt hittem, hogy egyenesen Moorland-be visz az utunk. A majdnem két és fél órás út ellenére tele vagyok energiával, és ki akarom deríteni, hogy miért álltunk itt meg.

- Apa! Mit csinálunk itt? Tankolsz?

- Nem, drágám. Megérkeztünk! – nevetett apa.

- Me-megérkeztünk? Ez lenne Moorland?

- Nem! Ez Silverglade Village. Nem láttad a táblát? – egy pillanatra elfelejtettem, hogy az útjelző táblára a „Silverglade” feliratot írták.

- De hát mit keresünk mi itt? Nem Moorland-be megyünk lovagolni? – már-már kiabáltam. Senki se szólt a kitérőről.

- Itt fogunk megszállni arra a két hétre. Nem nagyszerű? Mutatom a házunkat. – ment előre anya. Forgattam kicsit a szemem, majd pár méterrel lemaradva mentem utánuk. Láttam eladó lovakat, több árust, akik lovas felszerelést, ruhát, meg ilyesmi dolgokat kínáltak. Volt fodrász is, meg kisállat bolt, ja, és rengeteg ember, a házakon meg a kastélyon kívül. Nem kellett sokat sétálni, ahogy megérkezel Silverglade Village-be, mész egyenesen, a szökőkútnál elfordulsz jobbra, és addig mész az utat követve, amíg meg nem látsz egy házat. …De nem emeletest! Az egész kis település, nem tudsz eltévedni. Anya azt is mondta, hogyha van kedvünk megnézhetjük a kastélyt, de már csak holnap megyünk Moorland-be. Szerintetek beleegyeztem? Csodálatos lehet a Silverglade Kastély… csak én a lovakhoz szeretnék már menni!

Elterveztem, hogy éjszaka kiosonok, és elmegyek egyedül. Csak nem tudom mikor, mivel a szüleim sokáig fent szoktak maradni, ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy bemennek a szobámba megnézni, hogy alszok-e már.

A tervem megvalósulni készült, mikor apu bejött, és szólt, hogy elmennek a kastélyba. Oké, még nincs minden veszve. Megkérdeztem meddig maradnak.

 

- Nem tudom, nem akarok tovább maradni másfél óránál… Igyekszünk vissza… és ne szólj anyának… de fent maradhatsz, ameddig szeretnél.

- Tényleg? – csillant fel a szemem.

- Körülbelül fél tizenkettőre itthon leszünk, addigra legyél ágyban!

- Igenis, Kapitány! – igen, ez az! Hurrá! Amint apu kiment elkezdtem táncolni az ágyon. Közben megtapostam a bőröndömet, ami azonnal kinyílt. Eszembe jutott, hogy ki kéne pakolnom, így neki is láttam. Időközben azt vettem észre, mintha valami kiszóródott volna a ruhák közül. Egy fénykép volt, amin én vagyok, és a barátnőm, aki elköltözött.

Őt Leila-nak hívják… nagyon hiányzik. És azt hiszem említette, hogy ő száz százalékig menni fog abba a lovas táborba. Igaz, hogy ez majdnem három éve volt, de azért teszek egy próbát. Megkeresem.

 

 

 

Oldal: 1. bejegyzés
A rejtélyes napló - © 2008 - 2024 - horsesismylife.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat